Csak megérzés....

 Az utóbbi időben egyre több ember kéri ki a hamvakat, mert nagyságrendekkel emelkedett a temetés ára.

Kedves Blogteresek, meg van a Lélekhajó Kegyeleti Klub megnyitójának, egyben az első  alkalomnak időpontja!  

 Szeretettel köszöntelek Titeket újra.

 Tudod, hogy hol van, ugye?

Elméletileg. De, most nem vagyok jó passzban.

Semmi baj, csak odamész, megcsinálod, eljössz, és csók.

Nem nagy dolog, megteszed értem, ugye?

Meg, persze, mint ahogy már ezerszer megtettem.

Nekem is jó, ha biztonságban tudlak itt!

Tudod, hogy számomra Te vagy a legfontosabb.

Igazán nem nagy ár a kezelésedért ez a havi egy ….

Persze, megteszem...

Köszönöm.....

--

És, aztán mit mondjak, ki vagy Te nekem? Mit mondjak a szomszédoknak?

Mondj amit akarsz! Különben is, miért fontos?

Tudod, hogy nem szeretném, hogy a falu a szájára vegyen!

Eddig sikerült megtartani a jó híremet, most már nem akarom elrontani.

Tudom, a falu szája miatt élted le az életed boldogtalanul, pedig elválhattál volna.....

Nekem fontos a jóhírem!

Hát ez az-én nem vagyok fontos, csak az, hogy az idegenek mit gondolnak rólad. Megértettem.

Ne, ne menj!!!!

Késő.

--

Ült a trolin, és rángatódzott.

Illetve, a fülében szóló zene dallamára bólogatott.

Meg árnyákgitározott.

Kis gitar hero-s csávókám, nagyon édi.

Ámde anyuka jön, mellévezeti a gyerkőcöket, leülteti őket.

Hadd üljek a másik térdedre! És a mami két térde fel lett virágozva egy-egy gyerekkel.....

Akik csodálkozva nézték a bácsit, aki belefelejtkezett a zenébe, és elfelejtette, hogy úton van.

Kicsit irigykedve figyeltem.

--

Megleptél, nagyon köszönöm!

Igazán jól esett, valóban. Telefon letesz.

Gondolkodtam, miért adta nekem.

Semmi érdekkapcsolat nincs közöttünk.

Biztosan akar valamit, igen, semmi más nem lehet.

Valamit akar, de mit?

Talán csináljak neki valamit meg ingyen? Hát, azért azt ne is képzelje! Annyira nem vagyunk jóban!

Emlékszem, mikor ez az idióta azzal a másikkal beszélgetett a szobában, valami elképesztően pokol szag volt ott, komolyan, majdnem kifordultam a teremből a mindent átható gyűlölet kisugárzásától, mely szinte tapintható volt, most meg itt adja nekem a jófiút..ki érti?

Csak úgy nem kaphatsz senkitől semmit?

Nem.

Csak úgy nem dicsérhet meg senki?

Nem, akar valamit, az biztos.

Ráadás:

A hajnali levegő tiszta volt, mikor kilépett a házból.

Olyan mint eső után, a tiszta zöld növényzetbe szippantva érez az ember.

Kellene nyitni itt is egy oxigénbárt, ebből a levegőből....gondolta, és még egy utolsót szippantott a balzsamos levegőből.

Majd beszállt a kocsijába, és bekapcsolta a légkondit.

 ...

 Mindenki sír.

Second Wind from Ian Worrel on Vimeo.

Forrás

 Hajóút a Níluson.

Ezt nyerte anyám, ráadásul pont a születésnapján vette ki a postaládából.

 Amióta fontos, hogy miket viszek be a szervezetembe, rászoktam az igazi tejre, ami nincs a falhozvágva(homogenizálva) és teletömve tartósítószerrel.

Ennek a tejnek bármily meglepő, nincs olyan mellékhatása, hogy szélgörcsben akarok elhalálozni, ha megiszom, mint a másiknak.

Lényeg, hogy rászoktam az Etyeki Tejre, amit itt, a Jászainál egy kocsiból árulnak.

A Lehel piacon is van egy hely, ahonnan még szívesen hozok, az Öko -sarok.

Nos, ma, gyümölcsnap révén, kell nekem a tej, ugyanis azt teszek a Zamat kávémba.(tudod, az a kávé, amit a gyerkőcöknek adnak tejeskávé gyanánt reggelire)

Igen, ez egy súlyos képzavar, de semmi pánik.

Szóval, nyugiba megyek ma reggel a fél dinnyémmel, meg az üres másféllityis palackommal a piacra, de lám, be van zárva a tejadó helyem.

Semmi gáz, megyek , keresek, és találok.

Elől, kinn van egy fémtartály olyan, mint a többi helyen, amiből a tejet árulják.

Na, mondom,, szerencsém van!

Be is állok a sorba, és kerülök is, de üvegemet a néni hátraviszi. A tartály ezek szerint kiürült?vagy csak dísznek van odaállítva?

Tehát, hátul töltött bele valamit, és odahaza megízlelvén jövök rá, hogy ebben bizony jócskán van tartósító, semmi természetes íze nincsen.

Mű tejet vettem, háziként.

Nade, semmi baj, megiszom én, csak kicsit több műkávé kell bele.

Műkávé műtejjel.

Még jó, hogy én igazi vagyok-egyenlőre-talán túlságosan is:)

Nagyon kell vigyázni, mivel etetik meg az embert.

Sokszor hiszem, hogy igazi, ami annak látszik, és sajnos, mikor még megfizettem az árát, akkor jövök rá, hogy rossz lóra tettem.

Ez ám nem igaz.

Csak, gondoltam, teszek bele valami MŰ-MAGVASAT!

Na, remélem, jól összezavarodtál, de ha mégsem, akkor ezt hallga!

 http://www.mackomonika.hu/vaci-vilagi-vigalom-koncert/

Mindenkit szeretettel várunk!